kult+

2010.11.22. 14:33 Szilveszter B.

Ízi Vespa, öcsém!

Címkék: kritika film vespa

Akik a Vespa c. filmet azért nem szívelik, mert messze kerül a cigányok mai valóságától, azok naivak. Persze, igazuk van, de egy mesétől számonkérni a realizmust; hááát... Márpedig a Vespa mese, amit a rendező, Groó Diana rémegyszerű utalásokkal tesz nyilvánvalóvá, kezdve a János vitéz idézetektől az egyik jelenetből kiszakadó, "–Tudod, mit jelent a paramichi? – Nem. –Mese."  dialógusrészletig. A néző hülyének nézve érzi magát, hiszen az alaptörténet sem ígér mást, mint mesét. (Röviden: a Berekháton élő félárva cigány kisfiú csokipapírral nyer egy robogót. Elindul hát az ismeretlen Budapestre átvenni nyereményét, ami összeér az apakereséssel.) A történet szólhatna bármilyen szegény sorsú kisráccról, teljesen lényegtelen, hogy a főszereplő kisfiú cigány vagy sem. Szép képsorok, bájos rendezői óvatoskodás és lapos, szájbarágós szimbólumok  jellemzik.  A Vespa unalmas. Sem a képek, sem az alkotó jószándéka nem tudja ettől elemelni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.