 |
| Fotó: http://www.hds.harvard.edu |
Az elektronikus könyvek terén a tavalyi év jelentett először igazi áttörést a világon, hiszen karácsonykor az Amazonon több e-könyvet vásároltak, mint nyomtatottat. De nem is ez, inkább a jelenség érdekes. Az e-könyveket ellenzők tábora szerint ma még nem létezik – vagy nagyon drága – az olyan hordozóeszköz, amely a hagyományos könyvéhez hasonló olvasásélményt nyújtana. Az ellenérvek között ez a leggyakorlatiasabb. A többi ódzkodás inkább érzelmi, amely pl. a könyv matériáját, illatát, korát stb. említi. A könyvhöz kapcsolódó kulturális "képzetek", mint pl.: "a könyv érték", "a könyv sérthetetlen", szintén erősen dolgoznak a könyvbarátokban. Nem csoda, hiszen a könyvre legtöbben úgy gondolunk, mint a tudás, az emberi nagyság, a bölcsesség szimbólumára.
Más értelemben a könyvek segítségével vagyunk képesek párbeszédet kezdeményezni a holtakkal. Azonban a múlt és a jelen között a könyv sokak szerint nem a közvetítő szöveg által teremt kapcsolatot, hanem tárgyként, muzeális darabként teszi ezt. A nagy kommentár hagyományok ellenére a mai olvasó nem szívesen ír bele a könyvbe, nem húz alá, nem jegyzetel; mert végtelenül tiszteli azt. Ez a tisztelet nyilvánvalóan a könyv tulajdonlásával is összefüggésben van, s azzal az örökséggel, amely számára a könyv és a szakrális fogalmak egyáltalán nem állnak távol egymástól ("szent könyv", "szent írás").
Kerekes Pál Az elektronikus könyv c. (nyomtatásban és elektronikusan is megjelenő) könyvében oldani igyekszik a print-könyv (p-könyv) és az elektronikus könyv szembeállítását. Könyv és e-könyv: rokonok vagy versenytársak? c. letölthető írásában így fogalmaz:
Kerekes Pál Az elektronikus könyv c. (nyomtatásban és elektronikusan is megjelenő) könyvében oldani igyekszik a print-könyv (p-könyv) és az elektronikus könyv szembeállítását. Könyv és e-könyv: rokonok vagy versenytársak? c. letölthető írásában így fogalmaz:
"Az e-könyv könyvészeti típusú kutatásának létjogosultságát támasztja alá az is, hogy az előző korszakok bibliográfusai sem állandó – és különböző művelődési elvárások alapján rögzült – instrumentumnak érzékelték a könyvet. Éppen ellenkezőleg, úgy tekintették, mint szüntelenül megújuló érték-közvetítőt. Folyamatosan foglalkoztatta az ágazat minden szereplőjét a könyv jövője, pedig korántsem éltek át olyan gyökeres változásokat, mint mi napjainkban."
