 |
| Winfried a senkiföldjén |
Kevés festőművész képes viszonylag eszköztelenül ennyire erős tartalmat közvetíteni. Szüts Miklós a kevesek közé tartozik; viszont látásmódja kiemeli őt e szűk körből. Ha volna átjárás (miként van is valamiféle) a beszélt és a festői nyelv között, Szüts képei megejtő lírák volnának: szűkszavú, okos versek. Ez a művészet élénk színek és merev formák nélkül filozofál. Nem az intenzív hangulatról, nem a képek sejtelmességéről beszélek. Mert ezek valóban megkapó vonások, ám mélyükről nagyon kusza, ha tetszik, kegyetlen összefüggések ütnek át. Ebben a festészetben a látható csak sejthető. Az embert pont ez a bizonytalanság veszi körül a világban. Fogalmaink beleolvadnak a maguk kusza rendszerébe; és a sűrűségből mi is volna tisztán kivehető? A létezésbe száműzött ember számára nincs biztos tudás. Viszont, átszűrődő fény ide vagy oda, hűvös egyedüllét; az van. Szüts festészete objektív. Ilyen a világ a nélkül, aki a mítosz szerint egy homályos kertben bolyong és nevet ad a dolgoknak.
