kult+

2010.11.26. 23:02 Szilveszter B.

Kacsa bolgár módra

Címkék: vélemény kritika film vígjáték mission london

A film plakátja

Hallottunk már olyat, hogy "portyázó" kelet-európaik befogdossák a parkok vadkacsáit és megeszik. A Mission London c., bolgár-angol-magyar-macedón-svéd, de leginkább bolgár filmszatírában a kacsalopásnak igen fontos cselekményszervező szerepe van. A történet központi helyszínén, a londoni bolgár nagykövetségen ugyanis ezeket a madarakat fogyasztják. A filmben duzzad az önirónia, amely a bolgárság, illetve a kelet-európaiság komplexusait emeli, persze felszínesen, felszínre. Mi más lehetne ez, mint a "suhogó szabadidőruha" és az angol arisztokrácia találkozása a királynő vacsoráján? Az egyik nem tudja levetkőzni a sztereotípiákat: a kisstílűséget, a seftelőt; a másik pedig jelmezbe öltözik, a látszattal csal, hazudja az igazit. Mondhatni, allegória ez, amely szerint: nyugat fénye elvakítja a valóságot. A felvetés nem a rossz, de a film igen. Anélkül, hogy olvastuk volna, ordít, megvalósítói nem tudták átemelni a forrásként szolgáló regény árnyalatait. Legyintsünk. Ám egy mégoly összetett szöveg is kevéssé mentség arra, hogy filmadaptációjában vezérszálak nem érnek össze, és komplett jelenetek magukra maradnak. A gyenge humor forrásai a Mission Londonban is a félreértések, amelyek a tetőponton mindent lángba borító káosszá sűrűsödnek. Kioltva a halvány reményt, hogy ettől a mozitól végül valamelyest jóllakunk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.