kult+

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel már azelőtt olvastam (s azóta folyamatosan) a The Walking Dead c. amerikai képregényt, hogy a belőle készült filmsorozat körüli "hype" ilyen nagyra rúgott volna szerte a világon. Robert Kirkman képregénye, miként a tegnap szóba hozott The Road, posztapokaliptikus világot teremt. Csak itt okölógiai katasztrófa helyett globális metamorfózisba csöppennek a szereplők. Titokzatos járvány tarol: néhány túlélőt leszámítva az emberek élőhalottá változnak. A téma tehát nem ismeretlen a tömegkultúrában. Ellenben az évek óta futó képregényben nem a zombiinvázió fanatsztikuma domborodik ki, hanem az alapkérdés: meddig maradhat ember az ember? Hol vannak saját határai, s képes-e abszurd, embertelen körülmények között is az állatot megzabolázni önmagában? A legfrissebb képregényszámokban ezek a felvetések olyan erővel tolakodnak előtérbe, hogy a horror-rajongók bánatára, zombival nem is találkozik az olvasó. Különben a Kirkman-opusz dramaturgiailag nagyon átgondolt. A meghökkentés hatásmechanizmusait szokatlanul végletesen alkalmazza. Shakespear-i merészséggel a fontos szereplőket is áldozattá formálja az alkotó szándék. Persze, ebben a világban ki nem áldozat? Időközben a képregényből készült filmsorozat első részét az amerikai AMC hatalmas sikerrel mutatta be.