A Rokonok a szombathelyi Weöres Sándor Színházban március közepe óta látható. A teátrum igazgatója, Jordán Tamás ültette át Móricz azonos című drámájából. A hagyományos és viszonylag szűkös rendezői eszköztár ellenére a színpadi cselekmény aktualitása annyira mellbevágó, hogy csak kevésbé hiányolható a karakteres rendezői látásmód. Jordán átenged mindent a Móricz-szövegnek, amely - közhely mondani - mintha arról beszélne nagy szomorúsággal, hogy Magyarország 2012-ben ugyanolyan, mint volt a '20-as években, a cselekmény idején. A hatalmi cinizmus, az arrogancia és a menthetetlen morális süllyedés lenyomata a Móricz-mű, s válik azzá a színpadi változat. A '20-as évek hangulata és a korhű környezet ellenére sem érezni a történeti távolságot. Ennek a felismerésnek, ha tetszik, erkölcsi ítéltnek a közvetítésén kívül mást nem is igen szeretne vállalni az előadás.
A Jordán rendezéseire jellemző didaktikusság egyébként ebből az előadásból sem marad el. A jelenetek között sokat forog a színpad, és megtöri a történetmondás iramát. A születő űrt Melis László abszurd hatású zenéi töltik ki, időt hagyva a nézőnek: igen, ilyen abszurd országban élsz. Tudják, ezt a színészek is, itt élnek. Mertz Tibor polgármesterében benne van mindaz, amit a romlott politikusokban utálni lehet. Zseniálisan ellenszenves. Jót alakít Szabó Tibor, akinek Kardicsa bohóc a rosszabb fajtából. De a rosszabb fajtát, hiszen olyan ismerősek, mindegyik színésznek elhiszi a néző. Persze, jó volt Nagy Cili Lina szerepében, Jordán a Berci bácsiéban, s Zayzon Zsoltnak is jár a taps.
Az előadás végén eldördül a pisztoly, a politikus és a pénzember gúnyosan, győztesen röhög. Ocsmány papírsertésekkel pörög a színpad, s már csak a fejekben visszhangzik a gúnyos nevetés. Markáns rendezői vélemény. Meghajláskor Jordán szomorú képet vág. Mint aki sejti, hogy egy nappal később, miként Kardics és a polgármester, a Schmitt-Obersovszky páros röhög az arcunkba.
A fotó a színház honlapjáról van. A bejegyzés szerzője a március 29-i előadást látta.
