Két filmélmény, amit az elme behajóz. Pedig a két film: két bolygó. S még csak nem is most robbantak elő a feketségből. Az egyik Antal Nimród Ragadozók című opusza, a másik  Niels Arden Oplevet dicséri, A tetolvált lányról lévén szó. Az elsőért hibái ellenére is elismerően bólogatnak a hazai mozizók; a másik az alapul szolgáló regénnyel összevetve sikkad el; pedig önállóan alighanem brilliáns mozi. Műfaji filmként és nem feltétlenül a svéd társadalmi problémák felvetőjeként. Pedig a Millenium-trilógia, amiből született, svédasztalon kínálja a szadistát, a sorozatgyilkost, a deviánst, mintha legalábbis minden svéd családban volna egy. De ezt - azt mondják - olyan céllal teszi, ami egy álszent társadalomban elhallgatott, kibeszéletlen, rejtőzködő bűnökre, a velük való szembenézés hiányára tereli a figyelmet. A tetovált lányban férfiak nőket, a Ragadozókban a szörnyek embereket "fogyasztanak". Előbbiben a főszereplő lány az elnyomó férfiak miatt maga is szörnyeteggé, vagy az angol címet  (The Girl with the Dragon Tattoo) kidomoborítva, sárkánnyá válik; utóbbiban az emberek eleve bűnöző bestiák. Nagyon keskeny a határ az itt és az ott között.