Molière: A nők iskolája
Molière-t a nevettetés mesterének tartjuk. Világát a képzelet rizsporos parókával és rímelő ripacsokkal cicomázza fel. Nem csoda, hogy a pórul járt tragédiája észrevétlen marad; sokszor a szatíra is épphogy lecsurog a nézőtérre. A félrement értelmezői hagyománynak bedőlve a francia drámaíró műveit hajlamosak vagyunk könnyű tréfaként olvasni. Ettől a rossz szokástól általában a rendezők sem képesek szabadulni. Molière valóban humoros, de nem légies. Valló Péter rendezése erre érzett rá. És kicsit túl is rajta.
Óriási ketrec uralja a teret, fénytelen minimalizmus a szokott barokk díszletek helyett. Arnolphe vagyis De La Souche (Jordán Tamás) háza ez. És börtöne a fiatal lánynak, Ágnesnek (Csonka Szilvia), akit De La Souche magának nevel, azzal a szándékkal, hogy a világ romlottságától elszigetelve majd hű feleséggé válik. A ketrec előemésztett szimbólum. Nem nehéz megfejteni, hogy nem Ágnes fogoly, hanem De La Souche van bezárva saját rögeszméinek börtönébe. Szinte magától bomlik ki a csatolt üzenet: a rögeszmék mások szabadságát is korlátozzák.
Hiába monumentális, a kalitka sem képes ellensúlyozni Arnolphe/De La Souche intenzív jelenlétét. Vénülő férfi, akit a szerelem és a hiúság enervált tépelődésbe kerget. A kétségbeesés monológjait felcsattanó reflektorfény is dramatizálja. Jordán alig engedi át magát a komikumnak. A dicstelenül elbukó hős előképe formálódik meg minden egyes fájdalmas grimaszában.
Molière-változatban szokatlan a színpadot belengő effajta komolyság, de kétségtelenül érdekes. Egészen az unalomig, amely hamar beáll. Egyedül az ifjú szerelmeseket alakító színészek – Csonka Szilvia (Ágnes) és Kálmánchelyi Zoltán (Horace) – eleven játéka képes oldani a hangulatot, egyébként De La Souche lassú kínlódásának kövér monotóniája ül rá az előadásra. Úgy egészében hiányzik a "kraft" ahhoz, hogy a színpadi akció mélyre vigye a nézőt. A főszereplő fáradt önmarcangolása érdektelenné válik, türelmet kíván az elodázott szenvelgést egy félóránál tovább nyomon követni. Amikor pedig a félreértésekből összekuszálódott cselekmény a csúcsra jár, Arnolphe/De La Souche sötét ballonkabátban, kalapban áll a műesőben. A noir lötyögő dísz ezen a történeten, ahogy más „amerikás” utalás is öncélúan – vagy erőszakosan ideértett üzenettel – próbál kimenekíteni Molière világából. Kísérletnek jó.
Molière: A nők iskolája, Weöres Sándor Színház, május 3.
Fotó: Mészáros Zsolt
