Ha ideképzelt olvasóim valami merőben újra számítanak, csalódást kell okoznom. Nem találom ugyanis törvényszerűnek, hogy az aktuálisnak frissnek kell lennie, s a friss sem ér össze törvényszerűen az aktuálissal. Cormac McCarthy The Road, (magyarul: Az Út) c. regénye már régen kikerült az érdeklődés fősodrából; de a szöveg minősége konzerválja aktualitását. Fikció, amely az ember és a bolygó végállapotát írja le. Atomtél, ökológiai katasztrófa, bármi. A mi világunk paradicsom a regény világához képest. A példázat-jellegű szöveg két ember, apa és fia reményvesztett keresését beszéli el. Menekülnek dél felé az örök tél és a pusztulás elől a régiből talán még valamit megőrző világba. A regényben nincsenek információk a világégés okairól, nincsenek nevek, nincs semmi. Kiüresített, egyszerű mondatok vannak, nyers közlések, ahogy a szereplők cselekedetei is a minimálisra szűkülnek. Legfeljebb a tájleírások nyelve poétikus; de a pusztulás-költészet lebontja a poézist. A Road olvasása során gyakran eszünkbe jut Beckett, Dosztojevszkij, az egzisztencialisták stb. De ezekkel a többletekkel együtt gyönyörű kiűzetés-történet; amely az azonos című filmadaptációba is képes behallatszani.
2010.11.09. 20:24
Apokalipszis poszt
Címkék: könyv the road az út
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kultplusz.blog.hu/api/trackback/id/tr754339955
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.